..... Állt a sír elött.. Nézte a kõtáblát, a belevésett arcképet, a nevet, a rengeteg koszorút..
Könnyei szabadon zuhantak a földre..
Egy sapkát húzott elõ az öltönye zsebébõl.. Gyürögette a kezében egy ideig...
Szakadt, ósdi sapka..
Majd megcsókolta, és a sírkõre tette..
Nem nagy érték..
Csak egy sapka..
De neki sok éve a "társa".. Ebben táncolt tíz évig...
Fellépéseken volt vele, versenyeken.. Körbejárták a világot.. Beszélt hozzá, ölelte, dühösen a sarokba dobta, becézgette, szídta, ápolta, elhanyagolta..
Vele volt mindíg..
Az élete része..
Nem nagy érték..

Csak egy sapka.. Valakinek az élete........

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.