Csak eszembe jutott épp valakivel beszélgetve (me benéz a "gyerekhez" hogy alszik-e)...

Kicsi voltam.. és épp Ebetszülõkre voltam bízva..
(Tudni kell hogy kiskoromba gyakorta fájt valamim.. szóval nem voltam akkor sem épp jó alvó..)
Szóval ott aludtam.. Lefektettek szépen.. és átmentek a másik szobába aludni.. Mindenki szépen eltentikélt..
(innentõl Ebetapuka szavaival kb)..

"Csönd, alvás, nyugi..
Egyszer csak sír a gyerek (Én).. Felriadtam és rohantam (Ebetapuka uyge), hogy úristen mi baj van..
De..
Ahogy leléptem az ágyról belebotlottam a kis puffba az ágy mellet (nem ott szokott lenni).. Bevertem a lábam.. meginogtam.. elõre estem..
Elötte lévõ fotelen azzal a lendülettel átestem, a dohányzó asztal szélét találtam el, annak kitört két lába.. Ami rajta volt a fejemre borult..
És a lendület vitt tovább.. A tv szekrény alá estem.. aminek mind a négy lábát kivertem.. igy rám esett a tv is.. (nagy lábas tv állvány volt még.. kb mint egy asztal)..
Erre felkel anyus.. a zajra... felkapcsolja a villanyt.. meglát:
- Te mit csinálsz??? -
- hörrrhörrhhummmm...hufff.... - (nyomott a tv, meg sem bírtam szólalni) - Sírt a gyerek.. -nyögtem ki nagy nehezen..
Anyus átment.. benézett a gyerekhez (hozzám)..
- Mélyen alszik.. - mondja, és közben segít fel.."

A melkasa tök lila lett amugy Ebetapukának.. másnap el is ment orvoshoz.. Jól megzúzta a mellkasát..
De a dokinak nem mesélte el ezt az egész herce-hurcát..
Ciki lett volna.. vagy a röhögéstõl sose ér a vizsgálat végére..

Hát.. csak eszembe jutott..
Ezen már jókat szoktonk röhögni..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.