Nem tudom ki hogy lenne vele.. Mármint leukémiával..
Egyszer sem jutott eszembe valamiért az a kérdés hogy: miért pont én... Valamiféle felsöbb hatalmat erõteljesen anyáztam az újabb játszma miatt és teszem most is..
Dühöngés nem volt meg nagy dráma.. persze dühös vagyok meg elkeseredett, dee..  Fogalmam nincs..
Megértettem mi van, felfogtam..
Attól nem félek hogy meghalok.. vagyis a haláltól nem félek.. Leginkább attól hogy valamiféle kripli leszek.. Gyenge, tehetetlen ilyesmik..  

Gi holnap Prágába megy, de pénteken már jön vissza, hogy jön velem kemóra..  Aztán ki tudja meddig tud maradni..
Ez a vele maradni dolog meg.. hát.. Azért elképzeltem hogy menne.. reptér, szálloda, reptér, szálloda, reptér, haza kezelésre,reptér,szálloda.. hööö..  Elszabadult a fantáziám..

Indiai meló meglenne.. Nem Delhi valami nem tudom hol.. Kis város.. majd pénteken beszélek arról is dokival..hogy tudok menni és akármi.. igen.. és mondanom kell hogy a hányinger, hányás elleni bogyó lófact se ér..

Ma meg van némi rohangálni valóm.. Meg persze edzés..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.