Hát, erre nehéz mit mondani Drága... Csak annyit, hogy tíz körömmel kapaszkodj az Életbe!!! *cirókamaróka*

hát, be fogod vállalni... :(

be KELL vállalni!!!!

Én is az igenre szavazok, bár tudom, sokat nem ér itt a többség szava... %neutral%

Szia Tommy! Még nem írtam neked, pedig sokszor olvaslak, de úgy érzem, most jött el az ideje. Szóval, az Anyám is rákos, vagyis már háromszor is volt rákja. És mindig azt mondja, ha újra végig kéne csinálnia a kezeléseket, inkább nem vállalja, mert olyan szörnyû, és bevallom, igazat adok neki, mert nekünk, a családnak is borzalom. De amikor újra elõjön neki, mindig bevállalja, mert az életet nem könnyû elengedni. Neked még nagyon sok van hátra az életbõl, ezért légyszi menj tovább, akármilyen fos a kemó. Tudom, kívülrõl könnyû, de egy picit látom belülrõl is, ezért mondhatom, hogy ne add fel, megéri! Vigyázz magadra, üdv: Vilma

Ó .Tommy! :/ Veled vagyunk. De sajnos többet nem tudok mondani erre. Nincs erre szó. Itt vagyunk.

:O :( de te nem adod fel. nem az a fajta vagy. hálaégnek. ;-) sok erõt neked, Kölyök! Veled vagyunk...

egyetértek a többiekkel, vállald be!! szurkolok neked, de nagyon!!!!!!!!

gondolok rád!

én mán elmondtam, amit akartam kerülj elõ gyorsan

Persze, hogy bevállalod, ez nem kérdés.

Mégjó, hogy bevállalod! Nem az fajta vagy Te, aki csak úgy meghátrál! Mi pedig itt voltunk-vagyunk-leszünk Veled!

Kérlek szépen , vállald be ...... Neked élned kell ! Szükség van rád ....

hol vagy? :S

Tommy netûnj el blogról!!!! :O :/

Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De õt, a fényest, nagyszerût, Mindörökre látom.

Szomorú vers? ? :O én ezzel a kommenttel értek egyet: " de te nem adod fel. nem az a fajta vagy. hálaégnek. sok erõt neked, Kölyök! Veled vagyunk... "

hol vagy?

Merre jársz?

Azt gondolom Ady Endre pont ilyen szomorúan cipelte a lelkét, amikor ezt írta. Nem hinném, hogy Tommy most pont húúúdehepi :( A szomorúsággal és az élet súlyos dolgaival szembe kell nézni. És igen is az ember az életében egyszer elkezd gondolkodni az élet(e) értelmén... KELL, hogy gondolkodjon rajta! A testnek is és a léleknek is kell erõ! Honnan kap? Na, ez itt a nagy kérdés!!!... Engem már ezerszer átölelt az Isten! Ezért élek még! :)

Ne magyarázzunk bele mindenbe mindent. Majd ha kedve lesz ittlesz és jön és mesél, vagy nem. Nem temetni kell. Tudja õ mit kell tennie, azt is hogy mit bír még. Hagy döntse el õ, bevállalja-e vagy sem.

ööö.... köszik