Egyik emlékmû..

Kint voltam a megemlékezésen a szálodásokkal.. Egynéhányukkal..
Meg kell mondjam, igen megrázó volt..
(fotózni ott nem fotóztam.. illetlenségnek tartottam volna)
De láttam két elnököt meg first nagyasszonyokat...
Meg sok gyászoló családot...
Az egész tényleg olyan szívfacsaró volt (most nagyon együtt tok érezni hogy testvérem halálának évfordulója napokon belül lesz)..
A sok név.. a sirí csönd mikor becsapodott az egyik gép, majd a nevek.. aztán megszakították és megint csend mikor a második gép..
És igy tovább..
Sok-sok név.. Mind egy ember..
A csöndbe lehetett hallani a város zaját, és a sírást..
Ez igy..
Igen..
Szóval otthonról más.. megrázó meg érzi, érti az ember, elítéli..
Itt annyira közeli és teljesen más..
(mikor történt én elég fiatal voltam, és akkor sem fért a fejembe hogy hogy képes valaki ilyesmire.. valakik... na azóta sem értem meg)..

Gi nem jött, dolgozott..

De ugy mentem hogy nem tudom meddig tudok kint lenni, mert megint fájnak a csontjaim mint a fene..
Csak elvoltam azért, sokáig kint voltunk..
Ennem nem kell, mert Dave-ékkel (stb) ettünk hazafele egy jó kis amcsi hot-dogot.. És nem ettem le magam..
Mindenki mást igen..
És most pihenek még kicsikét, majd kemó..
Hát asszem ma ennyi..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.