Itt vagyok.. És készülnek a megemlékezésekre...
Már voltak is elszórva itt-ott..

Ma lesz a fõ a ground zeronál..

Nem szeretem amerikát, de...

Ezek a mai napig elsírják itt magukat ha ez a nap szóba kerül..
Hatalmas veszteségek érték az embereket.. Nem vagyon, nem sztárok..
Emberek haltak meg. Apukák, anyukák, testvérek, gyerekek, jó barátok..
Ezt itt érezni most..
Akik most dolgoznak itt a szállodába és találkoztam velük ebben a hajnali órában.. némelyiknek a szemén láttam hogy sírt..
Sok ártatlan veszett oda, és szinte mindenkit érint a veszteség (itt)..
Hõsök születtek a köznapi emberekbõl (tûzoltók, rendõrök, mentõsök).. Akik egy napig voltak hõsök MÁSOKÉRT, de soha nem felejtik el õket..
Tisztelik a hõseiket... "343 starts still shining..."

Itt a GZ-nél 8:46 kor csend lesz.. És elkezdik felolvasni a neveket...

Nem vagyok én ugye a szavak embere, de próbáltam lefogalmazni hogy itt hogy áll a helyzet...
Aki nem volt itt, vagy nincs most itt.. Fel nem foghatja hogy mit éreznek itt az emberek.. És sokan ítélkeznek hogy me amcsi reklám, és felfújás..
Nem..
Ez itt mélységes mély gyász (még 10 év után is) és megrendültség...

"Your heart goes out to all those people who lost someone on 9/11. And, still, 10 years later you're reliving it with them"

"csend"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.