Hajnal van..
Ez volt az az idõpont egy éve hogy valami történt..
Valami visszafordíthatatlan..
Még mindíg nehezen hiszem el hogy nem vagy köztünk..
Sok kérdés maradt..
Baleset?
De rólad nem tudom elhinni, bár lehet leginkább ezt hinném..
Öngyilkosság?
De mondták hogy vidám voltál.. Igen vidám, ahogy én is 1g fû és 2 csík koksz után.. Elötte beszélgettünk az öngyilkosságról, azt mondtad soha nem lennél ugy öngyilkos hogy kiugrasz az ablakon, féltél hogy ha túlélnéd bénán kell élned..
Akkor mi? Kizárjam vagy ne?
Mi történt azon a hajnalon??
Minden nap eszembe jutsz, és élsz...
Mint mondtad: Miket nem lehet elpusztítani, örökké itt leszünk..
Te mondtad.. Akkor miért? Hogy lehet hogy mégsem vagy itt..
Én neked elhittem hogy nem lehet elpusztítani, se téged, se engem..
Mégis egyedül vagyok itt, és nem tudlak felhívni.. Pedig itt van a számod a telefonomban..
Ma és most van az az idõpont (itt), és újra átélem és újra azon gondolkodom mi történhetett.. Hogy utána kerestünk 2 hétig és képtelenek voltunk elhinni..
Egymást bíztattuk hogy: Neem, nem õ nem halhatott meg.. Lehet más volt a lakásán, õ lehet csak lelépett..
Majd bizonyossá vált..
És képtelenek voltunk elhinni..
Még ma is..

Az emléked velem él minden nap, és álmaimban...

Kevésnek találom..

R.I.P. bro. Miss you!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.