Ma blogolgattam (eddig is) néha.. Meg itt cikáztam a szállodába..

Ebéd elött konyhára is rászakadtam..
Megkreáltam a saját ebédem..
Közben lestem mennyi kozmás edény van... Na nem miattam, úgy alapból..
Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a leégetett kaja a tuti..
Jó erre igazság szerint már igen kiskoromba rájöttem (Ebetapukás kakós dolog, már írtam anno)..

Hm.. Najó leírom mégegyszer..
Az volt az eset hogy nagymamik meg anyuci nõcis hétvégére mentek, papa fogalmam nincs hol volt, de Ebetapuka gondjaira lettem bízva..
És ott az volt a szokás, hogy Ebetanyuka kakóval keltett, olyan igazi forralt tejes keserû kakaós izé..
Ebetapuk az elsõ nap roppant precizen elkészítette nekem a kakaót, nem futott ki semmi ziccer.. Én beleittam és húztam a szám, hogy ez nem finom, Ebetanyuka nem igy csinálja..
Ebetapuka lesápadt.
Másnap még jobban rákoncentrált, kóstolgatta, figyelt le ne kozmáljon, elég kakaó, elég cukor legyen benne.. Örömteljes arcal hozta be reggel..
Én beleittam és ismét hisztiztem hogy ez neeem jóó!!
Teljes stresszbe került Ebetapuka..
Harmadik nap kapkodott, meg elbambult.. Igy kifutott, leégett..
Gyöngyözõ homlokkal hozta be, hogy hát ez most szar lesz me nem figyelt..
Beleittam és:
- Ez azzz!!!! Ilyen szokott lenni!!!
Késöbb Ebetanyuka felhomályosította apukát, hogy õ bizony nem ér rá mindíg fölötte állni, igy általában kifut, leég..
...................

Csak ugye az ember elhülyül ahogy idõsödik, és elfelejti amit gyerekként már megtanult..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.