Leírtam ami volt.. Már régebben..
Most csak bemásoltam, nem tudnám újra írni..
Tehát ugy állok vele ahogy...

A végét még nem írtam le soha..

Elszöktünk tõle.. De megtalált, és brutálisabb volt mint elötte bármikor..
Aztán ismét megpróbáltuk.. Megtalált.. Sejthetitek, nem lett kedvesebb..
Volt egy pillanat amikor minden elsötétült, arra eszméltem fel hogy az anyám lefog és kés van a kezemben..
Nem öltem meg, nem történt semmi...
Aztán harmdszorra is elmentünk.. A lukban laktunk, nem találkozhattam a nagyszüleimmel se..
Õket is bántotta volna ha tudja õk tudják merre vagyunk.. bár ezt eleinte nem fogtam fel.. Gyerek voltam az anyámra haragudtam hogy miért nem megyünk a nagyikhoz..
Ott jó, nem kell éhezni, fázni..
Késöbb aztán megértettem mi az oka..
Persze igy anya se tudott dolgozni.. néha talált alkalmi munkát, de nem akart sokáig egy helyen lenni..
Én kéregettem..
Nehéz ezt igy leírogatni..
Hogy az emberek inkább kikerülik a mocskos kölyköt, átnéznek rajta.. már eleve valami alantas lénynek tekintik..
Aztán rájöttem a részeg ember meggondolatlanabb.. Könnyebben ad..
Igaz pofont is...
Hol ezt kaptam, hol azt..

Kicsit eltérek..
Emlékszem milyen volt még ez más dolgokban..
Hogy a többi gyerek játszik, tiszta ruhába, csokit zabál, fagyizik..
Én ha odamentem egy társasághoz hogy kosarazzam velük, focizzam, gyerek lehessek mint õk.. Ha ott voltak a szülõk azonnal elcitálták a többi gyereket a közelembõl, vagy engem zavartak el..
Nem kivánatos elem voltam a finom világukban..
Nem volt helyem köztük..
Igy maradt a többi utcagyerek..
És természetesen amit mi kaptunk, vagy én.. A hatás ellenhatást vált ki.....
Az ember kitaszítottnak érzi magát, ez 11 évesen..
Hm....... Emlékek, érzések..

Visszatérve a koldulásra..
Késöbb még valamire rájöttem..
Ha nem kérek nem vernek meg, nem aláznak meg..
De nincs pénz.. nincs kaja.. semmi nincs..
Ha viszont ugy veszem el, hogy nem is tudnak róla.. akkor van pénz, és nem ütnek meg.. (jó esetben, többségében)..
Igen, ekkor kezdtem lopni..
És igen, jó zsebes lettem, ügyes kezû.. pláne még olyan kis kezekkel..
....................................

Ennek a korszaknak is vége lett..
Névváltás sikerült, nagyiék eladták a régi lakást.. Összeköltöztünk egy új lakásba..
Újra visszakerültem(tünk) a "társadalomba".........
Már más szemmel néztem én ezt a társaságot..

A mostohaapám nem talált ránk..

Nagyon sok ideig....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.